A meglévő épületállomány felújítása az építőipar legfontosabb jövőbeli feladata. Ezt minden érdekelt kihangsúlyozza, úgy a politika, mint a lakásszövetkezetek, a kivitelezők és az építőanyag-gyártók. Nem egységes az álláspont azonban a homlokzatok, az ablakok és az épületgépészeti berendezések régóta esedékes felújítása szükséges minőségi szintjének vonatkozásában. Az ingatlantulajdonosok jelentős része még mindig azt hiszi, hogy a felújítás során elegendő a homlokzatot átfesteni, és a kazánon az ósdi égőt kicserélni. Azonban még az építész és fűtéstechnikai szakemberek is érthetetlen módon hajlamosak a felújítás minőségét egy közepes szintre korlátozni.
Ugyanakkor már régóta világossá vált, hogy ezen a területen éppen a közepes szint jelenti a legrosszabb megoldást: egy valóban rosszul hőszigetelt épület esetében a növekvő energiaárak mellett értelme van az utólagos nagyvastagságú hőszigetelésnek, és a rossz hatásfokú régi kazán cseréjének is, ezek mindkét esetben megérik a ráfordítást. Nem célszerű azonban mérsékelt vastagságú hőszigetelést alkalmazni, mert a magas fix-költségek miatt (állványozás, vakolás) ennek nem arányosan kisebb a költsége, mint a nagyvastagságú hőszigetelésé (lásd 1. ábra). Ezért célszerű úgy dönteni, hogy a lehetőségeket ne szalasszuk el, és mindjárt a jövő szempontjából optimális megoldást alkalmazzuk.
Mert: